Idős nők partner általi bántalmazása

Idős nők partner általi bántalmazása - beszámoló egy éppen lezárult kutatásról A „MIND THE GAPS – Idős nők partner általi bántalmazása” című kutatásról röviden Tóth Olga és Galántai Júlia (MTA TK Szociológiai Intézet) Kutatásunkat az Európai Bizottság Daphne III. keretprogramja támogatta, hivatalos címe a „MIND THE GAPS – Idős nők partner általi bántalmazása”. Jelen kutatás folytatása korábbi projektünknek, melynek címe „Intimate Partner Violence against Older Women” volt. A kutatásokban Magyarországon kívül Németország, Anglia, Lengyelország, Ausztria és Portugália vett részt. A kutatócsoport elsődleges célja volt az idős nők partner általi bántalmazásáról képet alkotni, miközben az nyilvánvaló volt, hogy az általunk használt pénzügyi és időkeret valamint az alkalmazott módszerek gyakorisági adatok (prevalence data) gyűjtésére nem alkalmasak. Az IPVOW kutatás első részében a bántalmazott idős nőkkel kapcsolatba kerülő szociális és jogalkalmazó intézmények szakemberei körében gyűjtöttünk számszerű és nem számszerű adatokat. Ugyanebben a vizsgálatban áldozatokkal is készítettünk interjúkat. Célunk annak feltárása volt, hogy az intézmények találkoznak-e egyáltalán partnerük által bántalmazott idős nőkkel; ha igen, akkor milyen módon kerülnek kapcsolatba velük, miképpen tudnak segítséget nyújtani számukra. Látnak-e a fiatalabbaktól eltérő jellegzetességeket, specialitásokat ennél a korosztálynál? Vajon maguk az áldozatok miképpen látják saját helyzetüket, illetve az intézmények és szakemberek segítségnyújtási lehetőségeit. A kutatás második szakasza az előzőekre építve rendőrségi és/vagy ügyészségi akták elemzésével még mélyebben próbálta feltárni a hivatalos ügymenetet azokban az esetekben, amikor a bántalmazás a jogalkalmazó szervek látókörébe került. Valamennyi országban azonos kódrendszer alapján számszerűsítettük az akták erre alkalmas részét, illetve kvalitatív esettanulmányokat készítettünk. Magyarországon összesen 86 aktát elemeztünk Budapesten és három megyében. Valamennyi esetben 2007 és 2011 között történt a párkapcsolati erőszak, és a sértett 60 év feletti nő volt. A kutatásról bővebben a www.ipvow.org honlapon lehet olvasni. A nemzetközi összehasonlítás nem könnyű, hiszen a projektben részt vevő országok eltérő módon szabályozzák a családon belüli erőszak kezelését. Magyarországon jelenleg nem szerepel a Büntető Törvénykönyvben ez, mint önálló tényállás, a többi országban azonban igen. Ezekben az országokban a jogalkalmazó mérlegeli, hogy családon belüli erőszaknak minősíti-e az esetet, annak minden következményével. Magyarországon azonban a Büntető Törvénykönyv egyéb tényállásai közül választja ki a rendőrség, illetve az ügyészség az esetre leginkább illőt. Ez a tény arra is hatással van, hogy követi-e automatikusan feljelentés a rendőri közbeavatkozást, vagy sem. Eltérő az egyes országok helyzete abban is, hogy a családon belüli erőszak, vagy a párkapcsolati erőszak mennyire van benne a közvélemény és a jogalkalmazók látókörében. Angliában például aprólékosan kidolgozott protokoll szabályozza a rendőrség tevékenységét ezekben az esetekben. Ott azt érdemes megfigyelni, hogy a protokoll betartásra kerül-e. Lengyelországban, az utóbbi években komoly figyelem fordult a családon belüli erőszak témakörére, így mind a szociális ellátó rendszer, mind a rendőrség kiemelt témaként kezeli az ilyen eseteket. Németországban is fontos szerepet kap a rendőrségi szakemberek rendszeres továbbképzésében a családon belüli erőszak kezelése, ott az idős nők speciális problémáit kell bevezetni a képzési anyagokba. A projekt végső eredménye nem csupán a kutatási jelentés, habár annak megállapításai is hiánypótlóak. Kitűzött célunk az, hogy a szociális szféra és a rendőrség számára olyan képzési anyagot állítsunk elő, mely a partnerük által bántalmazott idős nőkkel való munkát segíti, szakszerűbbé teszi. Ennek keretében persze figyelembe kell vennünk a hazai jogrendszert, a kutatási szakaszban nyert információkat, a párkapcsolati erőszakkal foglalkozó civil szervezetek képzési anyagait, de érdemes a többi, ebből a szempontból előttünk járó ország tapasztalatait is felhasználni. Minden ország saját képzési anyagot készít, éppen a már említett különbségek miatt, ugyanakkor egymás gyakorlatának megismerése valamennyi országban javíthatja a sértettekkel való munka eredményességét.